Európában devizának, s ezzel párhuzamosan különféle termékek viszonyítási, piaci értékének a meghatározásához többek között a dollárt, az eurót, a japán jent, a svájci frankot tekintjük. Ezek árfolyam változásai mindig is befolyással voltak az európai gazdaságra. Összességében a devizaárfolyamok alakulása és előrejelzése régóta fontos kutatási és elemzési területe az elméleti közgazdászoknak és a devizapiac aktív szereplőinek, nem utolsó sorban a jegybankok számára is kiemelten fontos.
Ezek közül talán a legérzékenyebben az euró árfolyamra reagál a gazdaság leghamarabb és leginkább mélyrehatóbban.
A devizaárfolyamokkal kapcsolatos kutatásokban nagyon sokáig nem sikerült olyan működőképes modellt találni, ami hosszú távon sikeresnek bizonyult volna az árfolyamok mozgásának valósághű visszaadásában.
A sok sikertelen devizaárfolyamokkal kapcsolatos kutatás és tanulmány elsősorban azért nem volt járható út, mert alapjában csak a makrogazdasági tényezőkre vetített árfolyammodelleket alkalmazott. Míg nem a részvénypiacok elemzésében már népszerű mikrostruktúra alapú elemzés felé fordult a szakirodalom, ami meglepő módon hatékony és reális modellt mutatott a deviza, s így az euró árfolyamok mozgásának leírásában is.
A mikrostruktúra elméletét a devizaárfolyamokra először Martin Evans és Richard Lyons alkalmazta 2002-ben, ami hamar elterjedté vált, mivel első perctől kezdve működőképesnek bizonyult. A devizaárfolyamok alakulásában a mikrostruktúra elmélete egy addig gyakorlatilag figyelmen kívül hagyott elemet vont be, mégpedig azt, hogy a kereskedés során a devizák árainak meghatározása miképp megy végbe. Az árfolyamot meghatározó változók mellett pedig nagy figyelmet kapott a piac felépítése, a kereskedési szabályok, és a piaci szereplők tevékenysége.
Gyakorlatilag, ha ma ránézünk egy naponta frissülő euró árfolyam görbére a fenti elmélet alapján kapjuk azt meg, amire a ma emberének valóban nagy szüksége van, hisz a deviza, s így az euró is napjaink részévé vált.